Röviden:

A név kicsit leszűkíti ennek a piramisnak a mondanivalóját, hiszen a csúcsban ott szerepel a „Viselkedés”, és a „Mindennapi tevékenységek” is.  Nagyon szépen leolvasható róla, hogy mennyi mindennek kell jól működnie ahhoz, hogy a mindennapi kihívásoknak meg tudjunk felelni, hatékonyak legyünk hétköznapi ténykedésünk során, oviban, iskolában, későbbiekben a munkahelyen.  Méghozzá úgy, hogy közben jól érezzük magunkat a bőrünkben – pszichésen, és mentálisan is rendben legyünk („Viselkedés”).  Első éveink fejlődésének csúcsa,  egyben próbatétele a tanulás képessége.  Ha nem megy viszonylag könnyedén az új ismeretek elsajátítása, nagy valószínűséggel az alapoknál valami félrecsúszott, a normálistól eltérően alakult.

Az alapok rendbetételét segíti a szenzomotoros torna.  Azért érdemes ezzel kezdeni, mert a további fejlesztések – feladatlapozós iskolaelőkészítő, egyéb kognitív területek, logopédia, finommotorika, stb. – a jól működő szenzomotorikus képességekre épülnek.  Ahogy a házat is alulról felfelé építik, és nem fordítva.

Hosszabban:

Folyamatosan rengeteg inger, információ bombáz minket, aminek felfogása, szűrése, feldolgozása és megfelelő lereagálása a KIR (központi idegrendszer) feladata.  Mindennek alapja, hogy ép, egészséges érzékszervekkel rendelkezzünk:  taktilis (tapintó), vesztibuláris (egyensúlyi), propriocepciós, szagló-, látó-, halló-, ízlelő-szervek, rendszerek – lásd:  „szenzoros rendszerek”, a két mályva színű sor a piramis alján.  Ezért érdemes minél korábban vinni a gyermeket például szemészeti ellenőrzésre (majd kontrollokra), beszédmegindulás késése esetén hallásvizsgálatra is mindenképp, hogy az esetleges érzékszervi deficiteket kiszűrjék.

Ép érzékszervi érzékelés mellett tud csak megfelelően kialakulni a testtartási biztonság (a gravitáció ellenében), a test két oldali működésének összehangolása, az adekvát mozdulat megtervezése, a testséma (saját testünk ismerete, érzékelése), a csecsemőkori reflexek integrációja (felsőbb agyi központok irányítása alá kerülése), valamint a számtalan inger szűrése, feldolgozása – lásd:  „szenzomotoros fejlődés”, a két sárga sor.  A szenzomotoros torna elsősorban ezt a két alapszintet célozza meg.  A szenzomotoros integráció érettségét jelzi, ha a gyermek idegrendszere a sok csatornán érkező ingert hatékonyan felveszi, szűri, összerendezi, és a megfelelő módon, ill. időben reagál rá. Lásd: SPD – Szenzoros Feldolgozási Zavar

Példa:  a gyermek úttesthez érve át akar kelni, cipője kissé szorítja (taktilis, proprioceptív kényelmetlenség), közeledő szirénázó mentő hangja hallatszik (auditív inger), szemben karácsonyi fények villognak (vizuális inger), váratlanul meglátja édesapját a másik oldalon, ráadásul elindulva megbotlik egy kőben (proprioceptív, és vesztibuláris inger).  Szenzomotoros szempontból érett gyermek figyelmen kívül tudja hagyni a szorító cipőt, a villogó fényeket, mint most lényegtelen információt.  A szirénázó autó távolságát felméri, és dönt, hogy még átér-e az úttesten.  Bár apjának nagyon megörül, de először körülnéz, és eldönti, hogy indulhat-e (önkontroll, impulzivitás gátlás).  A botlás után könnyen visszanyeri egyensúlyát, mert teste automatikusan a helyes választ adja (a potenciális esés irányába kilép).  A szenzomotorosan éretlen gyermeknek több problémája is akadhat egy ilyen szituációban:  a szorító cipő, és a villogó fények nagyon zavarják, figyelmét elterelik; az egyre erősödő sziréna megzavarja, bepánikol; a közeledő mentőautó távolságát nem tudja jól felmérni (vizuális észlelés, feldolgozás zavara); apját meglátva nem tud ellenállni impulzivitásának, és átrohan az úton; éretlen egyensúlyi, és propriocepciós rendszere nem tudja botláskor időben a helyes választ produkálni, és a gyermek elesik.

Amennyiben a szenzomotoros fejlődés rendben zajlik, illetve fejlesztéssel bejavul, ráépülhet az optimális szem-kéz koordináció (pl. labda elkapáskor, vagy másolásnál fontos), a szemmozgás szabályozása (pl. olvasáskor ugye nem a fejünket mozgatjuk, hanem a szemünk követi a sorokat), a testtartás (a hanyag tartás oka tehát lehet ezen szint alatti deficit, hiányosság, következménye pedig például derékfájás, gerincferdülés, stb).  Szintén ezen szintekre épülnek a hallással kapcsolatos nyelvi készségek (pl. artikulációs, logopédiai problémák), a téri-vizuális észlelés (pl. mélység észlelése), valamint a figyelmi funkciók (ennek nagy mértékű hiányosságát tapasztaljuk ADD, ill. ADHD esetén - ).  A koncentrációs képesség tehát már a piramis egész magas részén található, láthatjuk, mennyi minden a függvénye.  Aki a testét nem tudja uralni, a gondolatait sem fogja tudni.

Már a csúcs részen állnak a mindennapi tevékenységek, a viselkedés, azaz mindaz, ahogy érzékeljük, és lereagáljuk a környezeti ingereket, ahogy megbirkózunk a mindennapok feladataival, kihívásaival.  A viselkedésben benne vannak a pszichikai tényezők is.  Nem mindegy, hogyan élünk meg egy próbatételt (legyen az óvodai, iskolai, magánéleti, vagy munkahelyi esemény):  pánikban, szorongva, esetleg dühösen, agresszív hozzáállással, vagy megfelelő önbizalommal, önismerettel, és alkalmazkodóképességgel.  Mindez óriási mértékben múlik azon, hogy a piramisban alatta lévő szintek rendben vannak-e.  Aki a valóságnak megfelelően érzékeli, amit lát, hall, testével érez, majd megfelelően ki tudja szűrni a számára lényeges információt, aztán kellőképpen, és kellően gyorsan tud reagálni arra (mert pl. mozgástárában szerepel a kívánt válasz, csak elő kell húzni, mint nyuszit a kalapból), akit már nem hátráltatnak perzisztáló (még fennálló) archaikus reflexek, annak nem viszi el energiáját a hiányosságok állandó kompenzációja.  Sokkal hatékonyabban tud „működni” a mindennapokban, illetve az új helyzetekben.

A MOZGÁSfejlődés csúcsán pedig az értelmi, és TANULÁSi képességek állnak.  Amennyiben nehezen megy a figyelem, az olvasás, az írás, stb., nagy valószínűséggel nem elég koncentrációs, ill. kognitív feladatokat végezni, csak az olvasást, az írást gyakorolni.  Meg kell nézni az alsóbb szinteket, amelyekre mindez épül, hogy tudjuk, mik a problémás területek.  Mindenképpen mozgáshoz, a mozgásfejlődéshez köthető.  Terápiája pedig a mozgásterápia, a szenzomotoros torna.  Hogy megtudjuk, gyermekünk vajon hogy teljesít az iskolában, nem kell megvárni az első osztályt.  Az organikus érési zavar, az éretlenségi tünetek általában már a korai években, illetve óvodás korban jelentkeznek.  Amennyiben vannak gyanújelek – lásd:  „Tünetek” -, érdemes utánajárni, egy neuro-szenzomotoros szemléletű vizsgálatot felvenni a gyermekkel.  Az ÁMV, ill. a LongiKid vizsgálatok során ilyen, az iskolai beválásra előremutató eredményeket kapunk.