Mi a TSMT?
Röviden:
Tervezett SzenzoMotoros Tréning. Mozgásterápia, amely az idegrendszerre gyakorolt hatása révén újraszervezi, újrahuzalozza a neurológiai alapokat. Segít az agynak megszabadulni béklyóitól (úgy mint pl: fennmaradó primitív reflexek). Mindez kihat a mozgásra, beszédre, pszichikumra, viselkedésre egyaránt.
A tervezett szenzomotoros terápia az első lépés abban az építkezésben, melynek csúcsán a „tanulás”, a „viselkedés” és „mindennapi életvitelünk”, életminőségünk áll. Segít rendezni az alapokat, melyekre értelmi képességeink, figyelmi funkciók, a kiegyensúlyozott pszichikum, ill. az összeszedett, alkalmazkodó viselkedés épülnek. Többet lásd „A tanulás piramisa” menüpont alatt.
A szenzomotoros torna azért is zseniális, mert „szelíd gyógymód” (noninvazív: nem kell hozzá szúrni, vágni, gyógyszeres kezelést alkalmazni). Bár az idegrendszer egy roppant bonyolultan működő „szerkezet”, mégis tudunk szelíd gyógymódokkal, mozgásterápiával, étrendi, életmódbeli változtatásokkal hatni rá. A TSMT remek lehetőség „családépítésre” is. A közös „munka”, a hasznosan eltöltött minőségi idő, az eredmények miatti öröm pozitívan hat a gyerek – szülő kapcsolatra, a család-dinamikára is.
Hosszabban:
Az emberi agy – testsúlyhoz viszonyított mérete – háromszor nagyobb, mint legközelebbi rokonunké, a csimpánzé (Hámori József: Az emberi agy fejlődésének története, Magyar Tudomány, 2006). Az ár, amit e rendkívüli méretért, egyedülálló agykapacitásért, valamint a két lábra állásért fizettünk, az, hogy a csecsemő – az állatvilágban jellemzőtől eltérően – esetlenül, éretlenül jön a világra, hiszen meg kell születnie, amikor még éppen átjut a medencecsontok között. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy az agyfejlődés nagyobb része a születés utánra tolódik (Hámori József: Az emberi agy fejlődésének története, Magyar Tudomány, 2006). A megszületés utáni élet első 9 hónapjára tekinthetünk úgy, mint a terhesség második felére (Sally Goddard Blythe: A kiegyensúlyozott gyermek). Ez alatt az idő alatt alakulnak ki azok a létfontosságú kapcsolatok az agy alacsonyabb és magasabb rendű központjai között, amelyekre az egész mozgás-, majd értelmi fejlődés épül.
Amennyiben az idegrendszer fejlődésébe hiba csúszik (ennek számos oka lehet, akár a terhesség időszakára, vagy a szülés folyamatára visszanyúlva), tünetként érzékelni fogjuk a gyermek mozgás-, beszéd-, pszichés-, illetve kognitív fejlődése során (lásd: „Tünetek” címszó alatt).
A központi idegrendszeri funkciók érettségének, integritásának mutatói pl. a primitív / archaikus / csecsemőkori reflexek, „agyra nyíló ablakok”, ahogy S. G. Blythe írja. A primitív reflexek (pl. Galant reflex, STNR, ATNR, TLR) legtöbbjének maximum egy éves korig integrálódnia kell (magasabb rendű agyi központok szabályozása alá kerülni). A felmérés (ÁMV, LongiKid) során, többek között, archaikus reflexeket is nézünk.
Csak a megfelelően integrálódott archaikus reflexekre tudnak ráépülni a testtartást szabályozó reakciók, melyek életünk végéig fennmaradnak, és segítik a helyes posztura megtartását, az egyensúly kibillenésére adott megfelelő válaszreakciót, ill. mozgáskoordinációt. Ezek tudat alatt működő automatikus mozgások, melyeket az agykéreg „szolgálatában” álló alsóbb központok (agytörzs, középagy, kisagy és bazális ganglion) szabályoznak (Sally Goddard Blythe: Akaratlagos figyelem, Biztos egyensúly, Csodálatos összhang, A sikeres tanulás ABC-je. Továbbiakban: S. G. Blythe: ABC). Amennyiben a fennmaradt (nem integrálódott) primitív reflexek miatt nem tudtak megfelelően kialakulni a magasabb testtartási és motoros képességek, az idegrendszer a hiányosságok pótlása miatt állandó kompenzálásra kényszerül. Ez igen sok energiát von el a magasabb rendű funkcióktól (pl. figyelem, kreativitás), nagyon lefárasztja az egyént, rontja teljesítményét (mind mozgásos, mind pszichikai, mind szociális téren). A gyermek (vagy felnőtt), legalábbis bizonyos területeken, életkorához képest alacsonyabb hatékonyságot, teljesítményt mutat.
A terápiás torna elősegíti az archaikus reflexek integrálódását. Ez a reflex rendszer az alap, amely a magasabb testtartási és motoros képességeket „tartja” (S. G. Blythe: ABC). Ez utóbbiakra pedig még magasabb rendű képességek, funkciók épülnek – úgy, mint figyelem, viselkedés, alkalmazkodóképesség a mindennapokban, valamint a tanulás (lásd: A Tanulás Piramisa).
