Kedves Szülő! „Az Erő legyen veled!”
A szülő szerepe gyermeke fejlődésében, fejlesztésében kulcsfontosságú. Rajta áll, vagy bukik, hogy gyermeke, szükség esetén, kap-e időben megfelelő segítséget, illetve hogy a fejlesztés milyen intenzitású és időtartamú. A szülőé a főszerep, hiszen napi szinten neki kell helyt állni, motiválni, magát is rendszeresen feltölteni a folytatáshoz. A gondviselő egyben rendező is, hiszen ő osztja ki, dönti el, hogy milyen szakemberek kapjanak szerepet a fejlesztésben. „Producerként” pedig előteremti a szükséges anyagiakat. A szülő szerepe pótolhatatlan és megkerülhetetlen – másik szakembert lehet találni, de az igazit helyettesítő apát – anyát nem.
Fontos tudni, hogy a korai fejlesztésben a „korai”-n legalább annyi hangsúly van, mint a „fejlesztés”-en. Az érzékelés, a mozgás fejlődése által a gyermek észbeli gyarapodása a lehetőségek alapján születésétől 3 éves koráig körülbelül ugyanannyi, mint 4 éves korától 17 éves koráig (Masaru Ibuka: A sikerre nevelés japán módszere). Tehát nem a főiskolán, egyetemen tanuljuk a legtöbbet, hanem életünk első éveiben. Ezért fontos, hogy kihasználjuk ezt a szenzitív időszakot, az agy plaszticitását (változásra való képességét), amely gyermekkorban jóval nagyobb, mint felnőttként. Könnyen ki lehet csúszni az időből, és el lehet szalasztani az esélyt, hogy megadjuk gyermekünknek egy teljesebb, harmonikusabb lét, magasabb életminőség lehetőségét. Hogy kinő-e csírájából a fa, és milyen dús lombkoronát növeszt, az attól függ, hogy milyen körülményeket teremtünk, és hogyan gondozzuk a ránk bízottakat (Masaru Ibuka: A sikerre nevelés japán módszere). Az idő viszonylag rövidsége egyben erőt adó tényező is, hiszen a fejlesztés optimális időszaka véges. Kitartás tehát, avagy „Álljunk bele, ha kell, …” – ahogy Geszti Péter írta a „Pál utcai fiúk” zenéjének szövegében.
