Az anamnézis és a felmérés (ÁMV, LongiKid) által kiszűrt, megkésett, illetve eltérő idegrendszeri fejlődésű gyermekek (3 hó - 12 éves korig) számára íródik az egyéni torna, melyet a felmért hiányosságok alapján tervez meg a terapeuta.

A terapeuta megkeresésének leggyakoribb okai:

• megkésett, eltérő mozgásfejlődés
• beszédindítás, megkésett beszédfejlődés
• hiperaktivitás, figyelemzavar
• tanulási problémák
• beilleszkedési nehézségek
• szorongás, depresszió
• dührohamok, agresszó, autoagresszió

Részletesebben lásd a „Tünetek” menüpont alatt.

Piaget az értelmi fejlődés első szakaszát (csecsemőkor:  0-2 évig) szenzomotoros intelligenciának nevezi.  A szenzomotoros tornával erre a kezdeti időszakra megyünk vissza.  Cél:  a hiányzó ingerek pótlása, a mozgásfejlődés egyes lépéseinek újraélése, „begyakoroltatása”, melyek során lehetőséget adunk az idegrendszeri kapcsolatok újraszerveződésére, „újrahuzalozására”, illetve a hiányzó kapcsolatok kiépülésére.   Azt szeretnénk elérni, hogy a gyermek képességeinek, és életkorának megfelelően „működjön”, ill. teljesítsen.

Nyereség lehet az energiatöbblet, jobb közérzet, stabilabb mentális, ill. pszichikai állapot.  A gyermek kevésbé ingerlékeny, kiegyensúlyozottabb, jobban bírja a mindennapok „strapáját”, alkalmazkodóbb, simulékonyabb az új helyzetekben.  Jobban érzi magát a bőrében, jobban „működik”, ami természetesen kihat a körülötte lévőkre is.  A figyelem, koncentrációs készség javul, az olvasás, írás, tanulás jobban megy.  Mindez befolyással bír egész további életére, pályaválasztására, későbbi munkaerő-piaci beválására is.

A népesség min. 25-30%-a organikusan éretlen (eltérő, ill. megkésett idegrendszeri fejlődésű).  Fiatal korúak börtönében is vizsgálták a rabok idegrendszeri érettségét, és a különböző bűncselekmények miatt fogva tartott fiatalok 65-70%-a mutatott organikus éretlenségi tüneteket (Lakatos Katalin:  Az állapot és mozgásvizsgálat).  Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy minden gyermek, aki fejlesztésre szorul, és nem kapja azt meg, későbbi életében hajlik a deviáns viselkedésre.  De az adatok mindenképp elgondolkodtatók, és a korai fejlesztés társadalmi vetületét, felelősségét is felvillantják.  Célirányos vizsgálatok, kutatások szerint spontán érés nincs, vagy minimális, legfeljebb tünetváltás, illetve tünethalmozódás (Lakatos Katalin:  Az állapot és mozgásvizsgálat).

Éppen ezért rengeteg múlik azon, hogy a gyermekekkel, családokkal foglalkozó szakemberek (védőnők, bölcsődei gondozók, óvodapedagógusok, tanárok, stb), megfelelően tájékozottak legyenek ezen a téren.  Ha ismerik a tünetek széles skáláját („Tünetek”) értik, hogy mi a szenzomotoros torna lényege és a korai fejlesztés tétje, akkor tudják csak a szülők figyelmét felhívni a terápia szükségességére.

A korai fejlesztésnek legkésőbb az óvodás időszak alatt meg kéne történnie, de legalábbis megkezdődnie, hogy az iskolába csak olyan gyermekek kerüljenek, akik képesek a tanórákon figyelni, a tőlük elvárt feladatokat megérteni és végrehajtani.  Ezzel elkerülhető lenne sok hiábavaló erőfeszítés, kudarcélmény mind a diák, mind a tanár részéről.  Nem utolsó sorban nemcsak a gyermekek és családjaik életminősége, de az oktatás színvonala is emelkedhetne. Ha a szülők tisztában vannak vele, hogy a gyermeket meg kell segíteni, ismerik a lehetőségeket, „bele fognak állni” a feladatba, mert azt is tudják, hogy ők maguk gyermekük legjobb terapeutái (Kedves szülő! Az Erő legyen veled!).